Majonézes mindent bele saláta

Régi családi recept, eredetileg Zoli-sali néven fut, de az okára már nem emlékszem (talán Anyukám beírja kommentben, ha látja). Mindenesetre nagyon kellemes finomság húsok mellé, és magában is!

Hozzávalók:
- 1 db  krumpli
- 5 dkg zöldborsó
- 5 dkg kukorica
- 1 db csemegeuborka
- 3 tojás (plusz kettő a tetejére, ha díszítenénk)
- 10 dkg párizsi
- 1 alma
- 130 gramm tejföl
- 3 evőkanál majonéz

Elkészítés:
A krumplit egyben, héjastul megfőzöm. Ugyanígy teszek a tojásokkal is, és a borsót és a kukoricát is megfőzöm, némi sóval.
Ha minden megfőtt, nekikezdek a saláta összeállításának!
Egy nagyobb tálban jól összekeverem a tejfölt és a majonézt, és belekeverem a megpucolt és felkockázott főtt krumplit. Ezután mehet bele a megpucolt és felvágott tojás és alma, a borsó, a kukorica, a felvágott uborka és a párizsi. Alaposan összekeverem a hozzávalókat, és akár rögtön is fogyasztható, de hűtőben még érhetnek az ízek.

Tipp:
A salátába mehet apróra vágott vöröshagyma is, nagyon jó ízt ad neki, ebben az esetben viszont tényleg érdemes hűtőbe tenni akár egy napra is, hogy kellemesen átjárja a hagyma íze a salátát.

Nehézség: könnyű
Idő: fél óra
Adag: kb. 3 bő adag
Mosogatnivaló: sok

Fehér csokis-kókuszos szaloncukor

Nem mondom, hogy nem vacakolós némelyest, de cserébe kétszer akkorát is készíthetünk, mint a bolti!

Hozzávalók:
- 1 dl víz
- 2 csomag vaníliás cukor
- 100 gramm porcukor
- 200 gramm kókuszreszelék (minél finomabbra van reszelve, annál jobb)
- 100 gramm fehér csokoládé
- 250 gramm étcsokoládé

Elkészítés:
Egy nagyobb lábasban felteszek vizet melegedni. Egy másik, kisebb lábasban az egy deci vizet is felteszem melegedni, hozzáöntöm a porcukrot és a vaníliás cukrot, alaposan elkeverem, és miután elolvadt még lassú tűzön forralom 1-2 percig. Ha megvan, elzárom a lángot, és a másik lábasra nézek, ami jó esetben már forr, és gőzölög. A lábasra teszek egy másik lábast, vagy egy fém tálat, beleöntöm a fehér csokit, és olvadásig kevergetem. 
A cukros szirupba fokozatosan adagolom a kókuszreszeléket, és elkeverem benne. Ha az összes kókuszreszeléket belekevertem, hozzáöntöm az olvasztott fehér csokit, jól elkeverem, letakarom, és egy órára hűtőbe teszem. 
Egy óra elteltével kiveszem a kókuszos tölteléket a hűtőből, és szaloncukor-formákat gyúrok belőle - amennyire a kézügyességem engedi. Sütőpapírral betakart tálcára teszem őket, és újabb egy órára hűtőbe teszem. 

Egy óra elteltével hasonlóan a fehér csokihoz: vízgőz felett felolvasztom az étcsokoládét, és bevonom az olvadt csokival a hűtőből kivett tölteléket. (A lenti videóval ellentétben, a csokit érdemes végig gőz fölött tartani, hogy megtartsa a folyékony állagot).
Ha megvan az összes szaloncukor becsokizása újabb egy órára a hűtőbe teszem, és ezután lehet csomagolni. Én ehhez karácsonyi csomagolópapírt használtam.

Tipp:
Tejcsokiba is lehet mártani, de akkor érdemes a porcukor mennyiségét picit csökkenteni, hogy ne legyen túl édes a végén.

Nehézség: közepes
Idő: kb. 4 óra, ebből 3 óra semmittevés
Adag: 25-30 nagyobb szaloncukor
Mosogatnivaló: sok

Camembertes hópehely áfonyalekvárral

Hozzávalók:
- 2 csomag leveles tészta (nálam egy csomag 320 gramm volt - fog maradni belőle!)
- 1 camembert sajt
- 4-5 evőkanál áfonyalekvár
- 2-3 rozmaringág (frissen ideális)
- 1 tojás
- pár csepp olaj

Elkészítés:
Felhasználás előtt nagyjából fél órával kiveszem a leveles tésztákat, hogy könnyebb legyen velük dolgozni. 
Egy sütőpapírra kitekerem az egyik tésztát, és egy nagyobb kör-alakú tálat rátéve körbevágom, hogy egy szép nagy kört kapjak. Félreteszem, és így teszek a másik tésztával is. A nyesedéket összegyúrom és a fagyasztóba teszem későbbi felhasználásra.
Innentől gyorsan megy a dolog, úgyhogy érdemes a sütőt 170 fokra melegíteni. Az egyik tésztakört a sütőpapírra teszem, a camembert rámérem, a közepére teszem és akár meg is jelölöm, hogy lássam, hol lesz. A camembert-mentes övezetet alaposan lekenem áfonyalekvárral, ráteszem a másik tésztakört úgy, hogy pontosan fedjék egymást. Középre helyezem a sajtomat, körbevágom, és ügyesen kisegítem a kört, amit kivágtam. Az így keletkezett lyukba helyezem a sajtot, és a tésztakörre úgy tekintek, mint egy órára: bevágom 3, 6, 9 és 12 óránál, és minden negyedbe ejtek három vágást. Mint a lenti videón látszik, teljesen mindegy, hogy szabályosan vannak-e egymás mellett a vágások, de érdemes így tenni. Ha megvan, minden egymás melletti kis szeleten csavarok egyet úgy, hogy mindkettőt ,,befelé" csavarjam. A végüket összenyomogatom, ügyelve, hogy sülés közben ne nyílhasson szét. A sajt tetejét picit bevagdosom, meglocsolom egy kevés olajjal, és megszórom (friss) rozmaringlevelekkel. A tésztát alaposan lekenem a felvert tojással, és 20 percre betolom a sütőbe, és frissen fogyasztom úgy, hogy a letört darabkákat bele tudjam mártani a friss, folyós sajtba. Mennyei!

Tipp:
Az áfonyalekvár-rétegre pirított szalonnakockákat lehet dobálni, de nekem nem hiányzott.

Nehézség: közepes
Idő: kb. 45 perc
Adag: 2 bő, előételként 4 adag
Mosogatnivaló: kevés


Eredeti ötlet: Twisted

Karácsonyi linzer forralt boros zselével

A hagyományos linzer karácsonyi kiadása. 

Hozzávalók:

- 200 gramm finomliszt

- 100 gramm hideg margarin

- 50 gramm porcukor

- 1 tasak vaníliás cukor

- 1 csipet só

- 1 tojás sárgája

- 1,5 dl forralt bor

- 1 dl narancslé

- 1 evőkanál cukor

- 12 gramm zselatin

Elkészítés:

Először elkészítem a tésztát. A lisztet és a hűtőből kivett margarint robotgéppel összedolgozom. Hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a csipet sót, és a tojás sárgáját, és összegyúrom. Ha szépen összeállt, cipót formálok belőle, fóliával becsomagolom, és legalább fél órára hűtőbe teszem, de egy éjszakára is lehet akár.

Míg hűl a tészta, elkészítem a forralt bort. Az elkészült borból 1,5 dl-t egy lábasba öntök, hozzáöntöm a narancslevet, édesítem a cukorral, és a zselatint is beleszórom, így forralom kevergetés mellett, és további 1 percig zubogva forrni hagyom. Lehúzom a tűzről, hogy hűljön.

A sütőt 180 fokra melegítem, és lisztezett felületen kinyújtom a hűtőből kivett tésztát nagyjából 4-5 milliméter vastagra. Ha törne, nincsen semmi baj, nedves kézzel picit rásegítek, és akkor szépen ki lehet nyújtani. Tetszőleges formákat szaggatok a tésztából, ügyelve arra, hogy mindegyik formának legyen párja. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom a kiszaggatott süteményt, és 9 percre a sütőbe teszem. Míg sül, újragyúrom a nyesedéket, és szaggatom. Második sütésnél már jó meleg a sütő, úgyhogy 7-8 perc után már megsül a linzer.

Hagyom kihűlni a süteményeket, s közben ha teljesen meg van dermedve a forralt boros dzsem, újramelegítem, és megvárom, hogy kenhető állagúra dermedjen, de ne legyen darabos! Egy kanál segítségével a legjobb megkenni egy-egy süteményt, és rátenni a párját. Hagyom száradni nagyjából egy órát, és tálalható is.

Tipp:

Érdemes jó minőségű bort forralni, mert hiába megy csak süteménybe, igencsak érződik, ha silány minőségű bort használunk. 

Nehézség: közepes

Idő: kb. 1 óra (+állási idő)

Adag: amennyi a képen látható

Mosogatnivaló: közepes

Adventi koszorú hamis mézeskalácsból

Ez volt a 2016-os adventi koszorúm, de már nem tudtam feltenni a blogra, mert több minden ellenem volt – a saját hülyeségemet beleértve – így nem sikerült advent első vasárnapjára befejezni. Újra aktuális, úgyhogy végre itt van! 

Hozzávalók:

A tésztához:

- 300 gramm liszt

- 1 csapott teáskanál fahéj

- fél csapott teáskanál szerecsendió

- fél csapott teáskanál gyömbér

- 140 gramm vaj

- 6 evőkanál méz

A cukormázhoz:

- 1 tojás fehérje

- 15-20 dkg porcukor (+5-10 dkg)

- pár csepp citromlé

Továbbá:

- piros ételfesték

- zöld ételfesték

- nyújtható fondant (én Dr Oetkert használtam)

Elkészítés:

Elsőként megterveztem a designt, hogy tudjam, mekkora méreteket kell használnom. Egy 20.5 centi széles kör alakú tepsi segítségével lesz meg a forma, és az egyik köröm közepére kellett egy kisebb kör úgy, hogy pont középen legyen. Ezt egy 8,5 cm szájú pohárral gondoltam kivitelezni, ami azt jelentette, hogy alul és felül 6 centit kellett leszámolnom a tésztán, a pohár száját odailleszteni, és így kivágni egy kört. Mindjárt világosabb lesz, ígérem! 

Először elkészítem a tésztát. A lisztet összekeverem a fűszerekkel, majd hozzádolgozom a vajat úgy, hogy morzsás állagú tésztát kapjak. Hozzáadom a mézet, és addig gyúrom, míg puha tésztát nem kapok (nekem volt már, hogy + egy evőkanál mézre volt szükség). Ha megvan a tészta két gombócba szedem, majd letakarva a hűtőbe teszem 30 percre.

Fél óra elteltével lisztezett munkanapon nagyjából 6 milliméter vastagra nyújtom az egyik tésztagömböt. Szükségem lesz egy szabályos kör-alakú tésztára, úgyhogy rátettem a 20.5 centiméter széles keverőtálat a tésztára, és körbevágtam késsel. Leszedem körüle a nyesedéket, sodrófára tekerem a tésztát és áthelyezem a sütőpapírral bérelt tepsibe. 

További 15 percre tepsistül hűtőbe teszem a tésztát, mialatt a sütőt is előmelegítem 180 fokra. 15 perc elteltével 10-12 percig sütöm a tésztát, majd kiveszem, 5 perc után leveszem sütőpapírostul a tepsiről, és hagyom teljesen kihűlni.

Míg készül az első alapom, készítem a másikat. Ahogy az előbb, a másik tésztagömbből nyújtok egy ugyanakkora kört, mint az előbb, áthelyezem a sütőpapírral lefedett tepsire, és most jön a pohár! Leszámolok hat-hat centit a tészta aljáról és tetejéről, és ha jól dolgoztam, a pohár a tészta közepén pont a két hat centit érinti.

A poharat belenyomom a tésztába, és az így kapott kört eltávolítom a tészta közepéből.

Ennél a pontnál érdemes bepróbálni a gyertyákat a lyukba, és kivágni nekik még egy kis helyet, hogy biztosan elférjenek. Ha megvagyok a végleges formával, 15 percre hűtőbe teszem tepsistül, majd a 180 fokra előmelegített sütőbe tolom 10-12 percre, és ezt is hagyom kihűlni. Ennél a résznél egy napra pihenni tértem.

Másnap a tojás fehérjéből és a porcukorból mázat készítettem. Fokozatosan, evőkanalanként adagoltam a porcukrot a tojás fehérjéhez, amihez közben hozzáadtam a pár csepp citromlevet is. Akkor jó, ha legfeljebb csöpög, de le nem esik a kanálról. Ez nagyjából akkor jön el, mikor már odavágnám az egészet ,,ez sosem lesz kész!!” felkiáltással. Ha megvan a cukormáz, késsel, mint egy kenyeret megkenem a lyuk nélküli tésztámat.

Természetesen annyi eszem volt, hogy megkentem az egészet, nem gondolván arra, hogy de hát a közepén lyuk lesz, de igazából nem volt gond, eltakarítottam a mázat a közepéről, amennyire tudtam. Nem kell sokat kenni rá, de elég sok a máz, marad belőle bőven, de ez terv szerint így kell, hogy legyen. A maradék mázat zacskóba töltöm, és elkötöm a zacskó végét, majd így hűtőbe teszem.

Ha ez megvan összetapasztom a két kört, és hagyom száradni.

Enyhén porcukrozott munkalapra igörgetem a fondantot, és a mintapapírom segítségével akkora kört vágok belőle, amekkora a koszorú. (Ha nincs papír, lehet az eddigi kör alakú tepsivel vágni, de a papír olyan szempontból jobb, hogy annak a közepét is ki tudom vágni, és így könnyebb rögtön akkorára szabni a fondantot, amekkorával be lehet borítani a koszorú tetejét.)

Ha megvan, enyhén porcukrozott sodrófára görgetem épp annyira, hogy fel tudjam venni a munkalapról, majd áthelyezem, és szépen elrendezem a koszorún. Hagyom száradni egy napig, ugyanis a minta a fondanton lesz majd, jó, ha száraz picit a felülete.

Másnap végre kezdődhet a minta készítése! Én nem bíztam a véletlenre, ceruzával rárajzoltam a fondantra, hogy nagyjából hol legyenek a magyalok. Nem nyomtam nagyon rá a ceruzát, egyébként a rajzolás szuperül működik rajta, a radírozás már nem annyira.

Ha elkészült az ,,alaprajz” lehet festeni. Az előző nap hűtőbe rakott tojás fehérje azóta picit folyósabb lett, így belekeverek még egy kis porcukrot. Érdemes szitán keresztül szórni a cukrot, hogy ne legyen csomós, de már lehet kanállal is keverni. A masszából nagyjából egy evőkanálnyit egy kisebb tálba teszek, a maradékot visszazacskózom, mert hamar kiszárad. A mázhoz elkezdek zöld ételfestéket csepegtetni. Minél sötétebbre akarom, annál több ételfesték mehet bele. Itt még előfordulhat, hogy még kell bele majd porcukor, mert az ételfesték is lágyítja a már jól kikevert állagot. E színkeverésnél sokadjára éreztem úgy, hogy ez az egész koszorú-projekt ellenem van, és a vesztemet akarja…

Nem adtam fel, másnap szereztem ténylegesen is zöld ételfestéket, ezzel már sikerült a megfelelő színt elérnem, viszont eddigre már tényleg küszködős volt a mázzal dolgozni, úgyhogy azt javaslom, hogy egy napnál több időre ne tegyük el későbbi felhasználásra.

Ha ez megvan, hasonló módszerrel kikeverem a piros színt is, megpöttyözöm a koszorúmat, hagyom száradni egy napot, és el is készült.

Tipp:

A maradék tésztát újranyújtva finom kekszek, vagy karácsonyi díszek készíthetők.

Nehézség: közepes

Idő: 2 nap (ez nem 48 óra folyamatos robotot jelent!)

Mosogatnivaló: közepes