2015/08/21

Coca-Cola: A szakácskönyv

A könyv láttán nem tudtam, hogy az undor vagy az izgatottság fogott-e el. Lássuk be, nem szokványos egy édes buborékos italból ételt készíteni. Még ha így is esik, egész szakácskönyvet írni belőle felettébb szokatlannak tűnik, épp ezért vettem górcső alá.

A 128 oldalas kötet 70-ik oldalán kezdődnek maguk a receptek. Előtte a Coca-Cola történetébe kapunk betekintést: az ötletről, az üvegről, magáról a kóláról. Ezen kívül számos kép és reklámposzter kalauzul minket végig a kóla világsikerén.
A könyvben négy kategóriában találhatók receptek, bár nem azonos mennyiségben. Kólával feldobott leveseket, főételeket, desszerteket és italokat ajánl benne a szerző.

A könyv tagadhatatlan előnye, hogy minden ételnél található egy táblázat, amely részletezi, hogy egy-egy adag ételben mennyi energia, szénhidrát, és zsír van.



 Néhány fogásban még el is tudja képzelni az ember a kólát, például a „karamellizált hagyma” vagy a „barbecue szósz” érdekes lehet kólával, nem gondolnám, hogy ront rajta. Viszont hogy egy „olasz minestrone leves”-ben mit tesz a belevaló 2,5 dl kóla elképzelni nem tudom. Ugyanígy a „vegyes csilis bab” esetében, vajon az édeskés kóla íz annyira feldobja, hogy megéri kipróbálni vele?
A könyv meglepően sok húsételben használja a kólát, nem csak pácnak, mint a „Coca-Cola marinált steak”, hanem a „lazacos tészta” esetében is.

Érdekesség, hogy nem csak a hagyományos kólát ajánlják használatra, hanem a light és a zero „alfajokat” is. Vajon számít ez, vagy csak azért írják változatosra, hogy ne legyen olyan egyhangú?

Nem tartom a kólát ördögtől valónak, és vagyok annyira őrült, hogy kipróbáljak egy-két receptet a könyvből, azért nem feltétlenül az a gasztronómia csúcsa, ha kólát tesz az ember az ételbe. De lehet, hogy nincs igazam? Meglátjuk.

2015/08/14

Tejfölös rakott sütemény


Ideális édesség a nyárra, hisz a sütőt sem kell bekapcsolni hozzá.

Hozzávalók:
- 50 dkg háztartási keksz
- 2 nagy pohár tejföl (2 x 450 gramm)
- 4+5 evőkanál kristálycukor
- 2+1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál holland kakaó

Elkészítés:
Az egyik pohár tejfölben jól elkeverek 4 evőkanál cukrot és 2 csomag vaníliás cukrot, míg a másik pohár tejfölbe keverem a maradék 5 evőkanál cukrot, az egy csomag vaníliás cukrot és az egy evőkanál kakaóport. 
A közepes méretű tepsi vagy jénai alját kibélelem háztartási keksszel majd elkenem rajta a "fehér tejföl" kétharmadát. Befedem egy újabb réteg keksszel, majd elegyengetem rajta a "kakaós tejföl" kétharmadát. Ezután jöhet egy újabb réteg keksz, majd a maradék fehér és kakaós tejföl is mehet rá.
Szépen elegyengetem, letakarom és legalább 6 órára hűtőbe teszem a süteményt, hogy összeálljon és megpuhuljon a keksz.

Így készült:



Tipp:
A krémbe érdemes csokidarabokat dobálni, s így rákenni a kekszrétegre!


Nehézség: könnyű
Idő: 20 perc + 6 óra állási idő
Adag: 6-8
Mosogatnivaló: kevés


A recept innen származik: http://www.mindmegette.hu/kekszes-tejfolos-suti-sutes-nelkul.recept

2015/08/07

Lecsó

Ahány ház, annyi lecsó. Nálunk így készül.

Hozzávalók:
- 1 kg tv. paprika
- 35-40 dkg paradicsom
- 10 dkg füstölt szalonna
- 1 közepes fej hagyma
- só
- kb. fél liter víz
- 4 db virsli

Elkészítés:
Egy kisebb lábasban felteszek forrni nagyjából fél liter sós vizet. Ha forr beleteszem a kicsumázott, megtisztított félbevágott paprikákat és 5-6 percig hagyom főni. Ha kész kiveszem a paprikákat, elzárom a vizet és belerakom 1-2 percre a paradicsomokat, majd őket is kiveszem. Ha kicsit hűltek a paradicsomokról és a paprikáról is egyszerűen lehúzom a héjat, majd összevágom őket.
A füstölt szalonnát felkockázom, és forró lábasban lesütöm róla a zsírt. A sült szalonnapörcöket kiveszem egy kisebb tálba és félreteszem. A lesült zsírba teszem a felkockázott hagymát és üvegesre párolom. Hozzáadom a paradicsomot, hagyom, hogy pici levet eresszen, majd a paprikát is hozzáteszem. Ízlés szerint sózom, beledobom a felkarikázott virsliket és alacsony lángon fedő alatt főzöm 15-20 percet. Ha kész elzárom és hozzákeverem az előre félretett szalonnapörcöket.

Tipp:
Aki csípősen szereti, tehet bele Erős Pistát, illetve erős paprikát is bele lehet főzni.


Nehézség: könnyű
Idő: kb. 40 perc
Adag: 4-5
Mosogatnivaló: kevés

2015/08/01

Gasztroélmény: Zöldfa Vendéglő - Csömör

A Zöldfa Vendéglőben jópár éve ettem utoljára. Emlékeim szerint isteni a káposztasaláta, és mindig sokan vannak. Megújítván élményeimet tapasztaltam, hogy habár külsőre az étterem nem változott, korántsem a régen tapasztalt szájízzel távoztam.

Szombaton délután 1 óra körül érdeklődtünk az étteremben, hogy van-e szabad asztal. Azt mondták a telefonban, hogy van szabad hely, foglalni sem kell, de arra nem számítottunk, hogy gyakorlatilag teljesen üres az étterem szombaton ebédidőben.
Az étteremben van klíma, ami a 38 fokos hőségben kifejezetten kritérium volt. Frissítő italainkat hamar megkaptuk, ámbár a csapolt sör nem volt elég hideg, a pohár nem párásodott be.

A levesek általános elégedettséggel mentek át a teszten.


Egyik levesünk a sárgadinnyeleves volt, amiből csak az ízléses tálalás maradt ki. Fel lehetett volna dobni egy tejszínhab rózsával vagy mentalevéllel. Esetleg magában a sárgadinnyében is tálalhatták volna.


Az erőleves tésztával teljes elégedettségre talált fogyasztójában.


A húsleves májgombóccal igen ízletes volt, s a pincér külön felhívta a figyelmet, hogy ez egy olyan leves ami hagy helyet a főételnek is.


Az olasz hagymaleves okozott némi meglepetést, hiszen hagyományos hagymalevesre számítottam, bár tény, hogy nem kérdeztem meg, mitől olasz. Gyakorlatilag fokhagyma krémleves volt, s habár jó volt, azért egy kis reszelt füstölt sajtot el tudtam volna viselni a tetején.


A kiszolgálás jó volt, a pincér teljesen tisztában volt az ételekkel.
A levesek után nagyon gyorsan kaptuk a főételt, személy szerint nem bántam volna egy kis szünetet.

A rántott camambert sajtot áfonyamártással tüntették fel. Ehhez ízléstelen módon zöldköretet és az áhított káposztasalátát rendeltem. Mindennel meg voltam elégedve, bár a zöldköretben túlzásnak éreztem a répa mennyiségét, bármennyire is szívesen eszem. A káposztasaláta viszont rendkívül nagy csalódás volt, köszönőviszonyban sincs azzal, amit régen adtak ott. Habár bőven ehető volt, ténylegesen csak káposzta volt, nem volt meg hozzá az a plusz ízesítés amit vártam.


A Kiskalózok kedvence névre hallgató étel halrudacska és sült krumpli volt, fogyasztója szerint McDonald’s minőségű krumplival.


A grillezett szűzérme zöldségekkel és rösztivel került fogyasztásra. Habár ízletes volt, nem tudni mitől, kivételesen gyorsan távozott a „gazdatestből” de egyértelműen nem kijelenthető, hogy a vendéglőben felszolgált étel a ludas.


A töltött gombafej a káposztasalátához hasonlóan azért lett rendelve, mert régen emlékezetesen jó volt. Annak ellenére, hogy finom volt, ez is változott, nem olyan, mint régen.


Habár a kiszolgálás kifejezetten jó volt, s a Zöldfa vendéglő nevéhez hűen zöld lambériával van díszítve, az ételek sajnos nem annyira jók, mint annak idején. A menü nagyjából ugyanaz, de a személyzet teljes cseréje miatt mégsem teljesen ugyanúgy, ugyanolyan ízvilággal vannak elkészítve az étkek. Tán ez is lehet az oka annak, hogy az egykor gyakran látogatott étterembe már csak hébe-hóba tér be az ember.